A tizedikes fiúk nagyon szerették a történelemórát, főként, ha az utolsó óra volt aznap. Ment a felelés, mint a karikacsapás, figyelték a tanár minden szavát, de azért nagyon várták, hogy vége legyen az órának. Jóska az utolsó padban már alig türtőztette magát, míg a tanár magyarázta a leckét, aztán elővette táskájából a borospince jókora kulcsát, felemelve mutatta, mondván:
– Gyula bácsi – így szólították a tanárt –, itt van a kulcs!…
Az osztálytársak nevetéssel nyilvánították ki tetszésüket. A tanár mosolyogva mondta:
– Jól van, Jóska fiam, tedd csak el, míg eljön annak az ideje is!

Tovább olvasom