Ha össze lehetne foglalni azt, hogy milyen érzések töltenek el minket, akkor így is mondhatnánk: a régi az mindig szép, sőt megszépül; a jelen az kibírhatatlanul nehéz, mert ránk nehezedik; a jövő az mindig bizonytalan, olykor kilátástalan. Emberi módon csak így tudjuk elmondani, de az élet nem csupán emberi módon alakul, mert nem pusztán az ember, hanem nagymértékben egyedül Isten formálja. Emberi sorsok a közös, vagy magánérdekek súlya alatt, rendezetten, vagy rendezetlenül a múló idő szorításában élünk és benne vagyunk Isten kezében és ez a jó, mert aki onnan kiesett az, ha elbukik, nem lesz, aki felemelje, és saját erejéből van, amikor nem tud felállni az ember.

Tovább olvasom