„Böjtölésedet ne az emberek lássák…”

A böjti időszak közeledtével mi, reformátusok sokszor szoktuk hangsúlyozni azt, hogy a kötelezően előírt böjt ránk nem vonatkozik. Ugyanakkor érezzük azt is, hogy a böjt hozzátartozik a hívő élethez. Ugyanis a böjt azt jelenti, „hogy megakasztjuk és korlátozzuk az életet egy magasabb és igazabb élet érdekében. Például a testi életet megszorítjuk, hogy a lelki élet elhatalmasodjék.” (Ravasz L.) Ahogyan a gyertya felemészti önmagát azért, hogy világítson. Az, amitől reformátor eleink tartózkodtak, nem az igazi böjt volt, hanem a képmutatás és érdemszerzés, emellett pedig ami ennél is rosszabb, hogy a böjttel félelmeket és rossz lelkiismeretet lehetett támasztani a tudatlanokban.