Évértékelő beszélgetés Nagy Botonddal, a GV Team Sportegyesület vezetőjével, a Stihl Timbersports román sportfavágó-válogatott edzőjével

– Hogyan alakult a 2015-ös évetek?

– Elég érdekesen indult. Lazábbra vette mindenki kicsit a dolgokat, vártuk a jó időt, aztán egyszer csak felébredtünk, hogy nyakunkon a román bajnokság. Kicsit nehéz volt a „kiolvadás” a téli álomból, szinte csak április végén kezdtük el az edzéseket. Én mondjuk valamivel hamarabb kezdtem, mert nekem ott volt az Európa-bajnokság is. Júniusban azután jött az országos bajnokság, amit Székelyhídon szerveztünk meg. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire jelentős dolog ez, de látom, hogy sokan nem tartják ezt olyan nagyra. Pedig a szervezés jogáért olyan településekkel voltunk versenyben, mint Brassó-Pojána vagy Beszterce, akik már harmadik éve szeretnék, hogy náluk legyen az országos döntő.

És azt se felejtsük el, hogy nagyobb városban azért nagyon felületnek van kitéve egy ilyen verseny. Ha Besztercére vitték volna a döntőt, akkor az ottani Fokhagymafesztivállal lett volna összecsapva, ami egy 25 ezres nézősereget megmozgató rendezvény. Szóval szerintem jelentős lépés volt, hogy mégis mi kaptuk meg a rendezés jogát. Igazság szerint egy kicsit több nézőre számítottam, de az is igaz, hogy az időjárás is közbeszólt, végig lógott az eső lába, sőt, a vége felé rendesen el is eredt. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy korábban olyan megyeszékhelyek, mint Várad vagy Kolozsvár sem tudott több nézőt becsalogatni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a kb. 370 nézővel mi sem vallottunk szégyent. A brit bíró is meg volt elégedve a szervezésünkkel, egyetlen baki sem volt, amit kiemelt volna. Mindenki végezte a dolgát, le voltak osztva szépen a feladatok. Évek óta most tudtam a legnyugodtabban versenyezni, mert nem kellett közben folyton odafigyelnem a szervezésre is. Egyébként ahhoz a döntéshez, hogy Székelyhíd rendezhette meg az idei bajnokságot az is hozzájárult, hogy 2011-ben mi már rendeztünk egy nemzetközi Selina-kupát, és akkor kb. ezer ember jött ki.

Az országos bajnokság után jött egy jó hónap szünet, majd a nyár második felében sorra egymást érték a bemutatók, szinte minden hétvégén odavoltunk fesztiválokon, falunapokon. Peches volt ez az év olyan szempontból, hogy több rendezvényt le kellett mondanunk, mert épp egybeesett egy másikkal, amit már korábban elvállaltunk. Viszont pozitívum az, hogy egy nagy rendezvényszervező céggel társulva idén eljutottunk több sörfesztiválra, és ezeken annyira szerettek bennünket, hogy már több meghívást is kaptunk jövő évi rendezvényekre. Ez nagyon fontos, mert igazából ezekből a bemutatókból tartjuk fenn magunkat.

Szeptember végén aztán elkezdtük a világbajnokságra való felkészülést. Ez nagyon intenzív másfél hónap volt. Külön kiemelném Petrescu Danit, aki ekkor vette ki az éves szabadságát és azt teljes egészében a felkészülésnek szánta, reggeltől estig állandóan edzett. De a többiek is nagyon odatették magukat, több mint harminc köbméter fát vágtunk fel a bő egy hónap alatt, többet már nem is lett volna honnan. Ez a kemény edzés aztán vissza is igazolódott a vb-n, korábbi években ugyebár 1:32-es időket csináltunk, most 1:19-et, eddig 50 másodpercre voltunk a világbajnoktól, most 25-re. Idén már csak 23 ezredmásodpercre maradtunk le az erős középmezőnytől. Nagyon szoros volt a verseny, egy másodpercen belül volt négy csapat, négy másodpercen belül hét csapat. Nagyon jó érzés volt, hogy alig jöttünk le a színpadról, már hívtak is Bukarestből gratulálni, mint kiderült, végig élőben néztek minket a Eurosporton. Svájc végül is 23 ezredmásodperccel megelőzött minket, és ők jutottak tovább, de szerintem így is nagyon jó eredményt értünk el. Ha nincs az egyik versenyszámban egy hibám, ami három–négy másodpercbe is került, még előrébb végeztünk volna. Jövőre még több odafigyelés, még több felkészülés és remélem meglesz az a hiányzó néhány másodperc.

– Mi a helyzet az utánpótláscsapattal, van-e tartalék?

– Nagyon nagy dolognak tartom, hogy sikerült a csapatba olyan fiatal tehetséget is behozni, mint Cser Szilárd, aki már most, húszévesen 14–15 másodperceket nyom fűrészben, mint én, aki évek óta űzöm ezt a sportot. De hadd említsem meg Nagy Csongit is, akinek a munkája miatt kevesebb ideje volt a felkészülésre, de két hét felkészülés alatt a láncfűrészes számban olyan időket hozott, mint Costel Pleş, aki ugyebár a világ egyik legjobb láncfűrészese. Ez az egész világbajnokság nagyon felspanolta a fiúkat. Petrescu Dani életében nem vágott 26 másodperces underhandet, most megcsinálta. Mindezt úgy, hogy öt éve nem kapott új felszerelést. Hátha most sikerült a Stihl Romániánál kijárnom azt, hogy felújítsuk a felszereléseinket, akkor remélhetőleg meglesz az az 1 perc 10–11 másodperc körüli idő, amit én szeretnék. S jövőre a most még ifi korú Balázsi Dávid is indulhat az országos bajnokságon, aki nagyon tehetséges, én szerintem ott lesz, ahol Szili. Szóval van tartalék ebben a csapatban. Idén az is sokat jelentett, hogy a vb-keretnek csak a tartalékosa nem volt székelyhídi, s így maga a négyfős keret végig együtt tudott edzeni. Hátha jövőre az is összejön, hogy ötből öt székelyhídi lesz.

EREDMENYES EVET ZARTAK

– Hogy érzed, Székelyhídon és a környéken népszerű lett ez a sport?

– Szerintem igen, örülök, hogy most már nem sima favágóként, hanem csapatként, sportolókként tekintenek ránk. Idén egy egész kis szurkolótábor kísért el bennünket Poznanba, a lengyelországi vb-re, óriási hangulatot teremtettek. Olyan hatalmas show egy ilyen világverseny, amit csak az ért meg, aki átéli. Nagyon örültünk annak, hogy székelyhídiak is ott szurkoltak nekünk, pedig 16 órás út, pénz, fáradság, de jöttek velünk.

– Lesz újévi fogadalmad?

– Nem is tudom… Korábban szilveszterkor mindig tettem különböző fogadalmakat, amelyeket azért nem tudtam beváltani, mert túl sokat akartam. Most inkább azt mondom, mindent megteszek azért, hogy jövőre a teljes vb-keret székelyhídi legyen, hogy ott legyünk, ahol lennünk kell. Hogy ne előttünk, hanem mögöttünk legyen az a 23 ezredmásodperc. Akkor meg leszek majd elégedve a 2016-os évvel.