Hála legyen Istennek, estéről-estére megtöltötte a csokalyi templom padjait február 20–26. között. Sokan meghallották a harangok hívó szavát és eljöttek, hogy együtt hallgassák az igét.

Az imahét első napján, vasárnap Illyésné Gábor Zsuzsanna szolnokház-sándorfalvi lelkész hirdette Isten igéjét gyülekezetünkben. Prédikációjának központi gondolata a Korintusbeliekhez írt második levél 5. részének 14. verse volt: „Mert Jézus meghalt mindenkiért, mindenki meghalt vele”. Jézus Krisztus nem csak egy bizonyos népért, nem egy kiválasztott rétegért, néhány emberért halt meg, hanem mindenkiért, azért, hogy mindenkit megváltson és mindenkinek új életet ajándékozzon. Aki elfogadja ezt a megváltást, annak a régi élete a múlté lesz, és egy új, bővelkedő életet kap.

Hétfőn Mike Pál magyarkéci református lelkipásztor folytatta az előző este gondolatmenetét, a „… többé ne önmaguknak éljenek…” (2Kor 5,15) bibliai vers alapján. Isten a legnagyobb ajándékot adta számunkra: feláldozta egyszülött Fiát. Erre az áldozatra tekintve kell élnünk, feladni régi életünket, s ha ezt feláldozzuk, akkor kezdődik az igazi, az Isten szerint való életünk. Az igehirdetés után az Élő Kövek keresztény együttes szolgálatát, bizonyságtételét hallgathattuk meg.

A következő napon Illyés Sándor szatmári és nagykárolyi evangélikus lelkipásztor szolgált gyülekezetünkben. „Úgyhogy mi mostantól senkit sem ismerünk test szerint” (2Kor 5,16) – szólt az ige. Ha valaki megismeri Istent, annak élete teljesen megváltozik. Így történt ez Saullal is, aki keresztényüldözőként találkozik a damaszkuszi úton Istennel, és válik üldözőből üldözötté, keresztény emberek gyilkosából kereszténnyé. Ha a mi életünkben is megtörténik egy a gyökeres változás, akkor elkezdünk embertársainkra úgy tekinteni, ahogy Isten ránk: bizalmatlanság és előítéletek nélkül.

A határon túlról érkezett a szerdai igehirdető, Szabó Árpád Csaba biharugrai református lelkipásztor személyében. „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17) volt a prédikáció alapgondolata. Életünk nagy részét a múlt felé tekintve töltjük. Szükséges azonban, hogy hátat fordítsunk annak, hogy ezentúl az új, Krisztussal való élet felé tekintsünk. A múltba tekintés hasznos dolog. Fontos, hogy őrizzük emlékeinket, hagyományainkat, tanuljunk az akkor elkövetett hibáinkból, de ha folyamatosan a múltba tekintünk, elveszítjük annak lehetőségét, hogy új életet kezdjünk, amelyet már Jézussal együtt élünk. Ötszáz évvel ezelőtt a reformáció is sok újat hozott, és rengeteg embert ösztönzött arra, hogy változtasson és megújítsa életét. Hagynunk kell, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennünk és új jövőt teremtsen számunkra.

Csütörtökön Bodnár Lajos éradonyi lelkipásztor a Korintusbeliekhez írt második levél 5. részének 17. versét választotta igehirdetésének alapjául: „… új jött létre”. Ha találkozunk a feltámadott Krisztussal, mi is új életet kapunk, ugyanúgy, ahogy Saul a damaszkuszi úton. Ez az új, ami beköltözik az életünkbe, nem egy látható, kézzel fogható dolog, ez a Szentlélek munkája, ami csak akkor válik majd láthatóvá, ha engedjük, hogy a következő tulajdonságok uralják életünket: könyörület, kedvesség, alázatosság, türelem.
Gecse Tamás angyalkúti lelkész volt gyülekeztünk pénteki meghívottja, aki a „mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Kor 5,18) szentírási idézetet magyarázva kifejtette, a megbékélés azt jelenti, hogy felhagyunk önös vágyainkkal, saját érdekeinkkel. Még ha ez nem is mindig sikerül, és olykor rosszul döntünk vagy cselekszünk, Isten akkor is kegyelmes hozzánk és megbékéltet önmagával. Ez a kegyelem pedig nemcsak nekünk jár, személy szerint, hanem az egész teremtett világnak.

Szombat este, hagyományainkhoz híven Erdődi Endre, a helyi görögkatolikus lelkipásztor hirdette közöttünk a megbékélés szolgálatának fontosságát. Keresztény életünknek ez kell az alapja legyen. Ez azt jelenti, hogy a kereszténység felülemelkedik megosztottságán, és együtt, kölcsönös bizalommal és egymás iránti tisztelettel munkálkodik egy közös cél elérésének érdekében.
Az ökumenikus imahét Csokalyon a vasárnap délelőtti istentisztelettel zárult. Ezen a gyülekezeti alkalmon Veréb Nikolett, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia másodéves hallgatója hirdette Isten igéjét. Úrvacsorára készülve Törő Attila, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet negyedéves hallgatója szólt a gyülekezethez.
Áldásokban gazdag hét áll mögöttünk. Hála legyen érte Istennek!