Imahét Hegyközszentmiklóson az ökumené jegyében

A többi településhez csatlakozva Hegyközszentmiklóson is imahetet tartottak a reformátusok. A megkonduló harang szavára minden este megtelt a templom, más-más lelkész hirdette az igét a lélek épülésére.

Az idei ökumenikus imahét bibliai textusait, imádságait a karibi keresztyén testvérek állították össze, amelynek központi igéje így hangzott: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz 15,6). Azért választották Mózes hálaénekét, mert a kivonulás története a rabszolgaság mélységeiből a szabadítás örömmagaslataira vezet. A karibi térség népei hosszú időn át szintén megtapasztalták a rabszolgaság nyomorúságát, mélységét, kínjait és fájdalmait. Az ökumenikus imahét témájában az életterüknek ezt a jellegzetes sajátosságát akarták felmutatni a világ keresztyén egyházaiban.

Hétfőn este az arad-belvárosi református egyház lelkésze, Baracsi Dávid Zsuzsa hirdette az igét Pál apostol Filemonhoz írott levele alapján. A levél címzettje a kolosséi gyülekezet vezetője volt, az ő házában tartották az istentiszteleteket, oda gyűltek össze. Rabszolgatartó volt, gazdag ember, ezek ellenére Krisztus követője. Filemonnak volt egy rabszolgája, akit Onézimosznak hívtak. Ez a rabszolga megszökött urától, és lopott. Majd találkozott Pál apostollal, együtt voltak a börtönben, aki mellett Istennek ez a tékozló gyermeke keresztyénné lett. A prédikációban Onézimosz megtérése nyomán kialakult új életre való megtérés volt az üzenet.

Kedden Gellén Sándor, Avasújváros református esperese hozta el az igei üzenetet a Mt 18,1–7 versei alapján: „Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: »Ki a nagyobb a mennyek országában?« Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: »Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában…«”. A lelkipásztor az ige alapján hangsúlyozta a gyermeki ragaszkodást, mely példa lehet életünkben, ugyanakkor mérce is a Krisztushoz való hűségünkben. Szerdán Balla Frigyes nagykágyai református vallástanár és baptista prédikátor tolmácsolta az isteni üzenetet (2Móz 3,4–10) a következőképpen: „Isten megszabadítja azokat, akik nyomorúságban vannak.”

Ma, amikor lelki rabszolgaságban szenved az ember, szüksége van a szabadítóra, Jézus Krisztusra. Mikor nehéz helyzetbe kerülünk, betegség, háborúság támad, azt kérdezzük: „hol van az Isten?” Isten, olyan világot teremtett, ahol nincs gonoszság, olvashatjuk a teremtés történetében. Engedetlenségünkkel tettük rosszá a világot. Jézus azért jött, hogy szeretetet hirdessen.

Csütörtökön Szabó Ervin bihari római katolikus plébános Pál apostolt idézte: „Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltón térjetek ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel, törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egységet, mert egy a test és egy a lélek… egy az Isten..” (Ef 4,1–6). Örömmel jött az atya, mind mondta, belépve a templomba úgy érezte magát, mint Mózes a pusztában, amikor azt mondta neki Isten: „vesd le a sarudat, mert az a hely, ahol állsz, szent” (2Móz 3,4). A plébános elmondta, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy egészen júniusig a család egységéről fog beszélni, mivel Magyarországon most van a család éve. Arra intette a jelenlévőket, hogy boldog családban éljenek és szeretetben neveljék gyermekeiket. Pénteken a létavértesi (Magyarország) testvérgyülekezet lelkésze, Búzás Árpád szolgált, aki a gyülekezet egy csoportjával érkezett. Istentisztelet végén közös szeretetvendégséget tartottak a helyi kultúrotthonban.

A Filippi levél 2,2–4 verseiből olvasott fel: „Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” A nap jelmondata: a másik hasznára tegyünk. Végtelen önző világban élünk, ahol a legtöbb embernek az a legfontosabb, hogy neki menjen a legjobban, „bejöjjön” az élet. A kisgyermeket sem kell tanítani erre, mert ott vannak bennük az olyan lelki fogyatékosságok, mint az önzés, az irigység, amelyekből van gyógyulás Jézus Krisztus által. Az ige köré gyülekezve van lelki gyógyulás, ezért jöttünk ide ma – mondta a lelkész. Szombaton dr. Kocsis Attila református lelkipásztor – aki mellesleg szenvedélyes bélyeggyűjtő – Debrecenből látogatott el a gyülekezetbe. Az alapige Mózes története volt. A lelkipásztor részleteiben magyarázta a próféta életútját. A hit hősei között találjuk Ábelt, Ábrahámot, Izsákot, Énókot, de Mózes szüleit nem, pedig igazán ők a hit hősei, hisz Istenre bízva menekítették gyermeküket. Mi is óvjuk minden veszélytől gyermekeinket. A szülők hittel vállalt gyermekek esetén tovább adják a lelki szellemi kincseiket a világban. Akik így készülnek a gyermekek vállalására, azoknak nem lehet csalódás az életük. Ugyanígy volt Mózes is ajándék a családjának és népének – mondta a lelkipásztor. Az igehirdetés végén dr. Kocsis Attila A bélyegeken a reformáció című kiállítását tekinthették meg a jelenlévők. Közel száz ország bélyegei találhatóak a gyűjteményben, olyan országokból is, mint Lesotho, Észak-Korea, India, Bhután, Suriname, Pitcairn-szigetek, Albánia, Bissau-Guinea, Pakisztán, Dahomey (Benin).
Vasárnap az imahéti záró istentiszteleten, amelyen Árus Csongor László helyi lelkipásztor szolgált, úrvacsorai közösségben részesültek a gyülekezet tagjai.

Az imahét estéin iskolás és vallásórás gyermekek szolgáltak énekekkel, furulyaszóval, versekkel, így tévén színesebbé az együtt töltött áldott alkalmakat. Az istentiszteletek végén Árus Csongor László köszöntötte a vendéglelkészeket, akik beszéltek családjukról, gyülekezetükről, ami által személyesebbé váltak együttlétek.