290 éve épült fel a csokalyi református istenháza

Ünnepi alkalomra való meghívásnak eleget téve Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét október 11-én a csokalyi református templomban. Ekkor ünnepelte a helyi gyülekezet a templom megépítésének 290. évfordulóját.

A kitartó őszi eső ellenére is megteltek a templom padsorai, meghívott vendégek, elszármazott csokalyiak és a helyi gyülekezet tagjai figyelmesen hallgatták Isten igéjét és az érmelléki kötődéssel rendelkező püspök prédikációját, aki Elizeus szolgájának példáján keresztül igyekezett megmagyarázni az Istentől származó erő és segítség létezését. „Isten a láthatatlanban működik, így a kételkedésekkel szembenézve, erős hittel kell belelendülnünk a ránk váró feladatok megoldásába” – hangzott a szószékről.

Éppúgy, mint ahogy a 290 évvel ezelőtt élő csokalyi református gyülekezeti generáció, a mában is Istenbe vetett hittel és reménységgel kell terveinket, álmainkat megvalósítanunk. Semmi, de semmi nem mutatja azt, hogy Isten ne törődne a ma emberével. Úgy kell Isten igéjét hallanunk, hogy a kiválasztott ember története a mi egyéni életünkre is érvényes legyen. Ellenségeskedés, ellenállás, szorongás, lépéshibák, sebek, terhek mindannyiunk életében jelen vannak, de úgy kell élnünk, hogy nyitott szemünkkel ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Életünkben van a jó és örömteli történés, csak észre kell vennünk azokat. Meg kell tanulnunk rálátni a világ dolgaira és kiválasztani azt, ami szebbé, jobbá, könnyebbé teheti egyéni és közösségi életünket. Látnunk, tennünk és tapasztalnunk kell kinyitva azt az Istentől származó erőforrást, mely által Jézus megmutatja a helyes utat a gyülekezethez, az imádkozó emberekhez, az anyaszentegyházhoz, a világhoz, megnyitva a szíveket és a lelkeket, hogy azok az ember javára szolgáljanak.

Forró Csaba, Csokaly református tiszteletese elmondta, hogy az eltelt 290 év alatt nagyon sok minden történt a csokalyi gyülekezetben. Az eredetileg torony nélkül épült templom csak 1780 körül kapott tornyot, a cseréppel borított tetőzetet az idők folyamán bádogra cserélték, többször volt külső és belső felújítás. A legnagyobb csapást egy 1994-es viharos éjszaka hozta, melynek áldozatává vált az épület teljes toronyrésze, melyet kétéves viszszaállítási folyamat követett. A jelenben is épül, szépül a templom: két évvel ezelőtt újjáépült a karzat, új nyílászárókat sikerült beszerezni és beépíteni, s még a salétromosodásra is sikerült megoldást találni. A tervek szerint még ebben az évben felújítják és cseréppel fedik be a tetőzetet.

Isten azt mondja, hogy az erőlködés erővé váltható. A csokalyi gyülekezet ereje, abban a mennyei seregtől származó erőben leledzik, mely megnyitja a lelkeket, a szíveket, mely munkára buzdítja a kezeket, hogy egy erős közösséget építve hittel és reménnyel állhasson neki a jövendő feladatainak. „Isten sohasem hagyja magára azokat, akik benne hisznek” – zárta prédikációját Csűry István püspök.

1

A férfikórus is hozzájárult az ünnephez

Az ifjúsági kórus énekekkel készült a templom születésnapjára

csok4

Az ünnepi évfordulón egy idődobozva zárva a templom tornyába rejtették, a tiszteletes által összegyűjtött elmúlt évek emlékeit, hogy a templom 300. születésnapján öszszehasonlítási lehetőségként szolgáljanak majd.
A Fényes Elek statisztikus szülőfalujában rendezett ünnepségen a Magyar Statisztikai Társaság igazgatóságának képviseletében jelen volt Laczka Éva és Szabó István, akik az évforduló kapcsán egy könyvet adományoztak a gyülekezetnek. Közreműködött a csokalyi férfi- és ifjúsági kórus, a gyülekezet nőtagjai énekkel és szavalattal járultak a ünnepi alkalomhoz. A templomból való távozáskor a gyülekezet minden tagja ajándékként egy zsoltárjelzőt kapott, majd szeretetvendégségen ülték meg templomuk 290. születésnapját.

„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében: hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.” (Zsoltárok könyve, 27. rész 4. vers)