Csokalyon az egyetemes imahét február 15–22. között zajlott. Hála Istennek az esős és szeles idő nem tántorította el a helyi gyülekezet tagjait, és minden este 80–100 között volt azok száma, akik meghallották a harangok hívó szavát. Azok, akik sóvárogtak az ige után, naponta 6 órakor gyűltek össze a falu református templomában.

Az idei évben Lettország különböző egyházainak a tagjai állították össze az egyetemes imahét témáját. Fő gondolata a péteri kijelentés: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pét 2,9) A legrégebbi lett keresztelőkút Szent Meinhard, a nagy lett evangelizátor idejéből származik. Napjainkban az ország fővárosában, Rigában az evangélikus székesegyház közepén áll. A keresztelőkút elhelyezése a székesegyház díszes szószékéhez ennyire közel, ékesszólóan hirdeti a keresztség és az igehirdetés közötti kapcsolatot, és a minden megkeresztelthez szóló hívást, hogy hirdessék az Úr hatalmas tetteit. Nem csupán a lelkészek és egyházi elöljárók feladata az, hogy Isten igéjét hirdessék, hanem nekünk, keresztény embereknek is.

Vasárnap este Csokalyon a helyi görög katolikus lelkipásztor, Erdődi Endre hirdette Isten igéjét. Arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy vigyáznunk kell, hiszen a bűn, a sátán több irányból is megkörnyékez bennünket, a mi életünket. Sunyin és alattomosan próbál betörni hétköznapjainkba, viszont nekünk az a feladatunk, hogy ellenálljunk és uralkodjunk rajta. Helyette Jézust kell behívnunk életünk ajtaján.

Hétfőn este Balla Frigyes székelyhídi baptista prédikátor szólt az egybegyűltekhez. A Biblia minden szava igaz – hangzott a kijelentés, rengeteg tényt és bizonyítékot sorakoztatott fel emellett. Kedden Kovács Gyula margittai református lelkész a 122. zsoltár alapján hirdette az igét, kiemelve, mennyire fontos a békesség a mi életünkben. Szerdán Szabó Zsolt szalacsi református lelkész volt gyülekezetünk meghívottja. Mózes első könyve 17. részéből szólt az ige az egybegyűltekhez. Isten figyelmeztet bennünket, hogy arról fogják az emberek megtudni, hogy mi az Ő tanítványai vagyunk, hogy egymást szeretjük. Közösen, összefogva, egymást szeretve kell munkálkodnunk a gyülekezetünk egységéért. Csütörtökön Fábián Tibor szentjobbi református lelkész prédikált a csokalyi református templom szószékéről.
 

Fábián Tibor és Forró Csaba tiszteletesek

Fábián Tibor és Forró Csaba tiszteletesek

Az igehirdetés az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 2. része alapján szólt, a 37–42. versekből. Azért imádkoztunk ezen az estén, hogy gyülekezetünk tagjaival tudjunk testvérekként együtt haladni egy közös úton. Péntek este a nagyvárad-réti gyülekezetből érkezett hozzánk Pálfi József református lelkész, aki a Rómabeliekhez írott levél 12. részéből választotta az alapigét. Intelmeket olvasott fel, amelyekben megfogalmazódik, milyennek kell lennie egy hívő keresztény embernek. Szombaton Orosziné Zih Magda szolgált a gyülekezetünkben. A samáriai aszszony történetén keresztül világított rá arra, hogy ha kérjük Istentől az elő vizet, akkor soha többé meg nem szomjazunk. Az imahetet Csuka Melinda, a bihari egyházmegye kórházlelkésze zárta gyülekezetünkben, aki rámutatott arra, hogy az emmauszi úton haladó tanítványoknak olyan találkozásban volt részük, amely megváltoztatta egész további életüket, és amelyet soha többé nem felejtettek el. Nekünk is találkoznunk kell azzal az Úr Jézus Krisztussal, aki életét áldozta mi érettünk. A lelkésznő Gyökössy Endre egy ismert gondolatával zárta az igehirdetést: „Árnyék mögött fény ragyog,/ Nagyobb mögött még nagyobb,/ Kire nézek, az vagyok.” Ezután úrvacsoraosztás következett.

A gyülekezet apraja-nagyja minden este versekkel és énekekkel köszöntötte a szolgáló lelkészeket. Alkalomról alkalomra fejleszthettük kicsit énektudásunkat is, hiszen a kántor vezetésével új ifjúsági énekeket is tanulhattunk. Hála legyen az Istennek azért, hogy estéről estére elvezetett minket az Ő házába, hogy adott csendességek, amelyben rá figyelhettünk s adott örömöt és jókedvet, amellyel az Ő nevét dicsérhettünk. Hála legyen neki ezért a kegyelemért!

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pét 2,9)

Egyetemes imahét zajlott a hegyközszentmiklósi református gyülekezetben is február 21–28. között. Az imahét témája Krisztus nagyságos voltáról szólt. Mindennap vendéglelkészek szolgáltak a gyülekezet örömére. Estéről estére egyre többen hallgatták Isten igéjét.

Hétfő este Csáki Gedeon piskolti református lelkipásztor hirdette az örömhírt a híveknek az Ezék 37,12–14 alapján:

„Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.” Arról beszélt, hogy mit üzent az ige az akkor élő embereknek és párhuzamot vont, hogy nekünk mit üzen az Úr. Minket is megszólít az ige, csak helyesen kell értsük. A fogságból való szabadulás idején szól a próféta, amikor a szívekbe nagy az elkeseredettség. Ebben az elkeseredettségben kell, örömüzenetet hirdessen a próféta reménykedjetek, örvendjetek. Kedden Gál Sándor gencsi református lelkész hirdette az igét, a Zsoltárok könyve alapján „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”

Az istentisztelet végén a helyi iskola diákjainak énekei és Ágyi Bianka szavalata tették színesebbé az igehirdetést. Szerdán este Búzás Árpád álmosdi lelkész tett bizonyságot az Úrról. Csütörtökön Varga Botond kisbábonyi református lelkész hozta el az Isten szavát gyülekezetünkbe, az istentisztelet végén az I–IV. osztályos gyerekek szavalatait és énekeit hallgatta meg a gyülekezet. Pénteken Oroszi Magda érkeserűi lelkipásztor szolgált és feltette a kérdést: „Van egy álmod?” A gyerekek által kedvelt bibliai József-történet szolgált az ige alapjául. „Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam!” Szombaton vendégek érkeztek gyülekezetünkbe: görög katolikus hívek Nyíracsádról, akik elkísérték esperesüket, Tóth Eleket, hogy közösen együtt imádkozunk. Az esperes az imádság kérdéséről értekezett Ézsaiás próféta könyve alapján: „Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam.

Nyíracsádiak a hegyközszentmiklósi templomban

Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!” Beszélt arról, miért fontos az imádság, és az imádságot fontos, hogy tett kövesse. Az istentisztelet végén szeretetvendégséget tartottak a helyi kultúrotthonban, ahol barátságok köttetek, jó kis beszélgetések folytak a vendégek és a helyi reformátusok között.

Az egyetemes imahét vasárnap úrvacsoraosztással zárult. Az igét Árus László Csongor helyi lelkipásztor hirdette a Zsoltárok könyvéből a 30. részből, a 12–13. vers alapján. Ez a Dávid-zsoltár tulajdonképpen hálaadás az életért, hangzott az igehirdetésben. A gyülekezetben – mondta a lelkipásztor – együtt lehet örülni egy keresztelő alkalmával, konfirmáláskor vagy együtt lehet sírni közösséget vállalva azzal, akinek bánata van. Az istentisztelet úrvacsoraosztással zárult. Áldott legyen az Úr neve ezekért az áldott alkalmakért. Ámen.