Vízkereszt, korábban Szentkereszt (latinul epiphania Domini, „az Úr megjelenése”) a január 6-án tartott ünnep magyar neve. Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünnep) zárónapja és a farsang kezdete. A Vízkereszt ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsek látogatásáról a gyermek Jézusnál vagy a hagyomány szerinti háromkirályokról: Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Ezeknek a neveknek január 6-án van a névnapja. A keleti egyházakban Jézus Krisztusnak a Jordán folyóban Keresztelő János által való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodáját (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn).

 

 

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a római katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

 

 

Bod Péter XVIII. századi irodalomtörténész így magyarázza ezt: „Ezen az Vízkereszt Napján, még mikor legelsőben keresztyénekké lettenek a ’Magyarok ’s elegyesleg voltak a’ Pogányokkal, ugy rendelték az Magyar K. Fejedelmek, hogy e’ Pap minden ember házához elmenyen a’ keresztel, valamit áldást mondjon ’s akor ki-tanulja, ki a’ Keresztyén ’s ezért a fáradságáért adjon minden valami alamisnát.” A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. A római katolikus plébános kántor és egyházi képviselettel minden évben ellátogat a hívekhez, megszenteli a vízzel a házakat. Régi szokás szerint a házajtókra felvési a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét: G + M + B. A XVI. századtól kezdve a csillagének éneklése is az ünnep részévé vált. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.

 

Jövének boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslás susog.”

(Juhász Gyula: Vízkeresztre – részlet)

 

Ér hangja