Nagykágyán az egyetemes imahét – március 5–12. – vasárnapi nyitó alkalmán Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese felhívta a figyelmet arra, nagy a különbség aközött, hogy csupán tudunk Krisztus szeretetéről, vagy valóban meg is tapasztaljuk és viszonozzuk azt.

Hétfőn és kedden egy fiatal Maros megyei lelkészházaspár hirdette az igét, Lukács-Lőrincz Csilla és férje, Lukács Vilmos-István. Jó volt hallani igehirdetésükben, hogy a sérült énünket, amelyik mindig a figyelem középpontjában szeretne lenni, csak Isten gyógyíthatja meg, aki minket és ezt az egész világmindenséget teremtette, fenntartja és kormányozza. Örültünk annak is, hogy rávilágítottak: ebben a földi életben korlátozott idő adatott számunkra, nem mindegy, hogy miképpen használjuk azt fel.

Lukács-Lőrincz Csilla és Bán Alpár helyi lelkipásztor

Szerdán Illyés Zsuzsanna, Szolnokháza-Sándorfalva lelkipásztora érkezett hozzánk. Nagy örömmel fogadtuk mély gondolatait, melyekkel arra ösztönzött minket, hogy nézzünk szembe múltunkkal, saját magunkkal, hogy végre a jelenben tudjunk élni és miénk legyen az a jövő, amit Isten szán nekünk.

A csütörtöki alkalomra Simon János Fehér megyei lelkipásztor az új ember megszületéséről beszélt gyülekezetünkben, ami fájdalommal jár együtt, de amit vállalnunk kell, és előbb utóbb a keresztyén életünknek lesznek gyümölcsei – mondta.

Pénteken Szabó-Árpád Csaba biharugrai lelkipásztor szolgálatával gazdagodhattunk, aki többek között a helyes istenképre mutatott rá. Istent ugyanis gyakran csak az elvárások istenének ismerjük ahelyett, hogy egyszerre látnánk szentségét, bűngyűlöletét és szeretetét.

Simon Angéla-Piroska köröskisjenői lelkipásztor szombaton elmondta, Isten maga kezdeményezi, hogy béküljünk meg vele és nekünk adja a békéltetés szolgálatát. A hitünk tehát akkor valódi, ha alapvetően meghatározza emberi kapcsolatainkat is.
Az idei imahetünket Balla Frigyes baptista prédikátor, református vallástanár testvérünk szolgálata zárta. Igehirdetésében rámutatott, hogy bár ez a világ nem akar megbékülni az Úrral, tartozzunk azok közé, akik vágyakoznak arra, hogy harmóniában éljenek Istennel, saját magukkal és embertársaikkal is.
Köszönet illeti gyülekezetünk fiataljait, akik alkalomról-alkalomra új éneket tanítottak, így téve gazdagabbá estéinket. Imahetünk záró alkalmán közös úrvacsorán nemcsak a hirdetett, hanem a kiábrázolt igén keresztül is találkozhattunk a testté lett igével, Jézus Krisztussal.