Kurjongattak a legények, énekeltek a leányok, Székelyhíd utcáin lovas kocsikon vonultak végig a XXII. Érmelléki ősz nyitónapjának reggelén. Díszes népviseletbe öltözötten megadták a módját a szüreti hívogatónak. Miközben a lovak türelmetlenül prüszköltek, patáikkal csapdosták az utca kövét, addig a fiatalok lepattantak a szekerekről, ropták a táncot, pörögtek önfeledten. Libbent a szoknya, pörge kalap legényesen félrecsapva, szél röpítette a fiatalos jókedvet. Hamarosan sokaság gyűlt köréjük a környező házakból, hogy köszöntsék a régi szokások felelevenítőit.

Aztán elhalkult a zene, abbamaradt a szoknyalibbenés, hirtelen dobpörgés konferálta fel a kisbírót, aki közhírré tette az esti mulatságot, ilyeténképpen invitálva a város lakóit. Azért még néhány csípős megjegyzést is eleresztett, a körbeállók vidámítására. Majd felszökkentek a lovas kocsikra, hogy a település minden szegletét bejárva vigyék a jó hírt: mindenkit szeretettel várnak a Sós úti pincesoron megrendezendő vigadalomba.

Eszem-iszom, vigasság a pincesoron

Még messze járt az este, de már sorra nyíltak a pinceajtók vendégek, barátok előtt. Kolbász, szalonna, tepertő jóféle sajttal, túróval kiegészítve bőven akadt nyomtatékul. Grillen sült húsból, üstben rotyogó ételből sem volt hiány. A lemenő nap utolsó sugarai még eljátszadoztak a poharakban aranylóan csillámló nedűvel, miközben a Buliszerviz zenekar húzta a talpalávalót. A rövid ideig tartó koraesti eső pincemélybe kényszerítette az ott lévőket, de ez senkinek sem szegte a kedvét, egy kis pincemustra épp kapóra jött. Az ereszek alighogy átnedvesedtek, a zápor egykettőre emlékké silányult. A táncos vigadalom másnapba fordult. Mire mindenki nyugovóra tért, már kakasok gyakoroltak a hajnali fellépésre.

Retróhölgyek és Kowalsky meg a Vega

Szeptember harmadik hétvégéje csupa szórakozással telt. A szombati pincesor emlékképei még ott villogtak az emlékezetben, amikor már a másnapi szabadtéri koncertekre készülődtek a városi futballpályán. Zoltán Erika valódi retróbulit teremtett, a Remetelány című dalát végigcsápolta a közönség. A koncert vége felé már az eső is szimatolt a környéken. Mire Dolly Roll mikrofonközelbe került, esernyőkkel takarták az eget. A közönség becsületére legyen mondva, végig kitartott. Az utolsó koncertet Kowalsky meg a Vega nyomatta. Valószínűleg a kulturált társalgás nagydíját nem vitték volna el Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek című számukkal, de a közönség előtt tarolt a banda. Éppen ezért nagylelkűek is voltak, legújabb szerzeményüket elsőként Székelyhídon dobták be a köztudatba.