Egyre jobban közeledik a székelyhídi városnap, ezzel együtt pedig a június 17-i Republic koncert. Az ezzel kapcsolatos interjú sorozatunkban, Halász Gábor után, ezúttal Patai Tamás szólógitárost szólaltattuk meg. És itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy ezúton kívánjuk neki boldog születésnapot, hisz bármennyire is hihetetlennek tűnik, nemrég ünnepelte az ötvenediket.

– Böngészve zenei pályafutásod állomásait – Kormorán, Moho Sapiens és Beatrice – rögtön adott az első kérdés, miért pont a Republicnál maradtál?

– Akkoriban 18-20 évesen mint a legtöbben, kerestem a helyem. Volt, hogy egyszerre öt produkcióban vettem részt, így óriási iskola volt nekem, a rengeteg stílus melyekben helyt kellett állnom. Utána jött a Republic és a mai napig tudom, hogy megtaláltam az otthonom.

– Koncerteken azt látjuk, hogy szinte együtt élsz a gitároddal, cirógatod, puszilgatod. Huszon évek távlatából még mindig ennyire szereted azt amit csinálsz?

– Egy hatalmas, isteni kiváltságnak tekintem, hogy az életben az csinálhatom, amit a legjobban szeretek, épp ezért nagyon megbecsülöm ezt az ajándékot a sorstól.

– Önmagatokat lakossági beat zenekarnak nevezitek, mit is jelent ez pontosan?

– A Republic mindenki zenekara, vagyis a lakosságé. Amúgy teljesen véletlenül egy szervező ragasztotta ránk ezt a “bélyeget”, azt mondta. „Ti nem a nagy fesztiválokra valók vagytok, inkább lakossági zenekarnak neveznélek benneteket”. Ami szerintem marhaság, mert ugyan úgy játszunk nagy fesztiválokon, mint kisebb közönség előtt. Egyszerűen tetszett a “lakossági” szlogen, ezért megtartottuk.

– Ha nem zenélsz, akkor mivel töltöd mindennapjaidat?

– Első a horgászat … utána nagy szünet … majd a Fradi … és a Család. Persze ez mind nem így van, hiszen rengeteget vagyok a családommal (mi sem érthetőbb egy másfél éves kislány apukájaként – szerk.megj.), aztán tényleg megszállottan rohanok harcsázni.

– Nemrég derült ki, hogy Szlovákiában három koncerten a legendás Nazareth előtt léptek fel, mit jelent, egyáltalán jelent-e ez bármit számodra?

– Jó érzés lesz egy ilyen legendával együtt játszani, főleg annak tudatában, hogy a Nazareth akkor alakult amikor én születtem. Jó és érdekes lesz majd látni, hogy még színpadon vannak.

– Ha már újra Székelyhídon léptek fel, mindenképp adott a kérdés, jelent-e neked valami pluszt egy egy határon túli koncert?

– Mindenképpen. A határon túli közönség visszajelzése mindig egy egy pluszt ad nekünk. Mivel nem sűrűn megyünk, így ezek különleges előadások.

– Ha kifognád azt a bizonyos aranyhalat, mit kérnél tőle?

– Elsősorban egészséget a társaimnak, majd a közönség soha el nem múló szeretetét.

Végszónak tökéletesebbet nem is találhattunk volna, a közönséggel eddig és valószínűleg ezután sem lesz probléma, az egészség pedig tényleg a legfontosabb. Legközelebb Nagy László Attilával, a zenekar dobosával folytatjuk.


Írta: Juhász György