Már tíz adást sugárzott a Érmellék közszolgálati tévéje

 

A szlogen magáért beszél. A szándék, hogy az Érmelléknek legyen közszolgálati televíziója, szintén könnyen definiálható. Azt sem kell külön magyarázni, hogy egy uniós pénzből finanszírozott képzésen több mint húsz fiatal székelyhídi vállalkozott a tévés szakma megismerésére, alapjainak megtanulására. Mindezek figyelembevételével június 19-én a világhálón „sugározta” első adását az Ér Tv – nem tekinthető csodának. Őrültnek kell lenni, vagy elég a megszállottság? – kérdeztük Aszalós Tímea főszerkesztőt.

– Régi álmom, sőt jobb, ha úgy fogalmazok, hogy többek közös álma vált valóra a televízió beindulásával. Négy éve már, hogy az Ér hangja újsággal igyekeztünk városunk legfontosabb közérdekű eseményeiről beszámolni, azonban végig volt bennünk egy hiányérzet. A többes szám az újságot író, szerkesztő és létrehozó csoportot jelzi, hogy kik ők, erről majd később. Amikor kiderült, hogy egy közös magyar–román pályázat keretében televíziózást tanulhatunk Hajdúböszörményben, nem sokat gondolkodtunk, igent mondtunk a lehetőségre. A pályázatban nem csak az oktatás szerepelt opcióként, hanem egy gyakorló stúdió berendezése is, kamerákkal, mikrofonokkal, keverőpulttal, szóval, mint egy „igazi” tévénél. A társaság adott volt, a technikai felszerelés is, már csak egy olyan valaki kellett, aki dolgozott televízióban, egy tapasztalt szerkesztő, aki fazont szab, aki elmondja miről és hogyan szól a közszolgálati tévézés. Miután megtaláltuk a megfelelő embert erre a posztra is, már csak az önbizalom, a kezdő lökés hiányzott, hogy elkezdjük ez Ér Tv műsrának gyártását. Hogy a kérdésre is válaszoljak, nem árt ha kicsit mindkettő, azaz őrült és megszállott az, aki velünk dolgozik, hiszen teljesen önkéntes alapon, ha úgy tetszik, térítésmentesen dolgozunk, menet közben szembesültünk azzal, hogy bizony nem olyan könnyű és magától működő ez a munka.

 
– Tíz adás van a stábotok mögött, milyenek a visszajelzések az „ezerfejűtől”?
– Kezdetben a világhálón, a saját oldalunkon, az erhangja.ro-n adtuk le az adásokat. Igyekeztünk mindenkinek elmondani, hogy vagyunk, lehet bennünket nézni, osszák meg minél többen, hogy nézzenek bennünket, aztán egy közösségi megosztó portálon kezdtünk el terjeszkedni, ami elég jól sikerült, hisz egyre nőtt a nézőszámunk. Sokan biztattak, voltak, akik építő jellegű kritikáikkal lendítettek előre bennünket, őszintén mondhatom, hogy nagyon kevesen húzták a szájukat, mondtak rosszat a műsorainkról, ez persze, további lendületet adott az új munkához. Nemrégiben aztán eldőlt, hogy Székelyhidat kivéve az egész környéken, több mint húsz községben, faluban követhetnek bennünket a nézők, egy nagyváradi székhelyű műsorszóró jóvoltából kábeltévén, keddenként este nyolctól, a „képújságos” csatornán.

 
– Vannak kedvenc, hogy úgy fogalmazzak, többek által követett részei az adásnak?
– Többen nézik a híradót a neten, a kábeltévén meg a Tévéfotel adásunk a népszerűbb, aminek meg van a logikus magyarázata, de összességében végig követik, hogy miről szól az adott adás, bevallom meglepett, hogy mennyien kíváncsiak az Ér Tv-re. Számadatokat, statisztikákat csak a világhálón minket nézőkről kapunk, de nincs okom panaszra, egyre inkább az az érzésünk, ha valami miatt nem készülne új műsor, akkor azt hiányként élnék meg a nézőink. Jó érzés, hogy sokan azonosulnak az televízióval, magukénak érzik azt, amit csinálunk.

 
– Most jöjjön akkor az a rész, amelyikben elmondod, hogy ez az egész nem jött volna létre, ha…
– Ez a külön köszönet rész! Sokan vagyunk, de nem elegen! Szeretném, ha minél többen vennénk részt a MI TÉVÉNK gyártásában, mert mindenkire, aki segíteni akar egy helyi közszolgálati média működtetésében, szükségünk van! Számos hazai és külföldi visszajelzésből az jön le számunkra, hogy jó, amit elkezdtünk, igény van ránk és folytassuk! Nem ígérhetek mást, mint, hogy dolgozunk, dolgozni fogunk és megyünk előre!
szcs