Előzmények

Az 1980-as évek második felében Romániában egyre gorombább intézkedésekkel igyekeztek elfojtani a lakosság körében megnyilvánuló elégedetlenséget. A gazdasági-szociális nehézségek okozta belső feszültségek ellensúlyozására hihetetlen mértékben fokozták a magyarság elleni uszító, nacionalista propagandát s a romániai magyar nemzetiséggel szembeni drasztikus, megkülönböztető lépéseket.
A romániai „településrendezési” tervek elleni magyarországi tiltakozó megmozdulásokat ürügyül felhasználva 1988. június 28-án, 48 órás határidőt adva, bezáratták a kolozsvári magyar konzulátust, a bukaresti Magyar Kulturális Központot, és az ott szolgálatot teljesítő diplomatákat kiutasították Románia területéről. Egyre több magyar család hagyta el lakóhelyét.
A rendszerváltást megelőző időszakban Románia médiakommunikációját sivár csönd és sötétség jellemezte. Az állami televízió napi kétórás közvetítését jószerivel kizárólag a Ceauşescu-házaspár és az aranykorszak megvalósításairól szóló beszámolók töltötték ki. 1989-ben magyar szó már négy éve nem hangzott el a Román Televízióban, miután a magyar adást 1985-ben egyetlen telefonutasításra megszüntették. A kétórás tévéműsort senki nem nézte, a Román Rádió területi stúdióit különböző mondvacsinált okokra hivatkozva felfüggesztették.
A magyar ajkú lakosság e szempontból némiképp szerencsésebb helyzetben volt, többször hozzájutott a magyarországi lapokhoz, Szabad Európa Rádió mellett a Kossuth Rádió nagyon rossz minőségben, de a Székelyföldön is hallgatható volt. A határmentén és az országba belopott videokazettákról Erdély-szerte ismert volt a Magyar Televízió Panoráma című műsora, amely elmarasztalta a falurombolást és 1989 nyarán sugározta a híres Tőkés László-interjút.

Mi történt Székelyhídon?
Székelyhíd és környékének lakói is értesültek a Kossuth Rádió és a Magyar Televízió híradásaiból a valós temesvári eseményekről, előzőleg nyomon követhették a falurombolásról szóló beszámolókat, valamint Tőkés Lászlónak a Panorámának adott interjúját. Székelyhídon – lévén az ország nyugati határa menti település – szinte naponta lépték át a „zöld határt” nemcsak helyi lakosok, hanem az ország más vidékeiről menekülő, főként magyar nemzetiségű lakosok. Sok család összecsomagolta iratait, és várta a megfelelő pillanatot, hogy meneküljön a fékevesztett diktátor uralta országból. Szinte mindennaposak voltak a hírek a határőrségnek és a helyi milíciának az elfogott menekülőkkel szembeni brutalitásáról.
A december 17-i temesvári véres megtorlás után Székelyhídon is megjelentek a központi parkban és a házak ablakaiban az áldozatok emlékére gyújtott gyertyák, de valójában csak a diktátor szökése után szabadultak el az indulatok. A népharag a kommunista diktatúrát kiszolgáló milícia (rendőrség) tisztjei és altisztjei ellen fordult, akik mindent hátrahagyva menekültek a településről. Advent lévén, a református gyülekezet bűnbánati hetet tartott, az ő gyertyás felvonulásuknak köszönhető, hogy vérontás nélkül zajlottak az események, no meg a határőrség katonáinak, akik elszállították és biztonságba helyezték az őrizetlenül hagyott rendőrségről a munkásőrség fegyvereit és lőszerét.
Az akkori kommunista városvezetés átadta a hatalmat a Nemzeti Megmentési Front képviselőinek, akiktől Székelyhíd első szabadon választott polgármestere, Rákóczi Lajos tanár és három tanácsosa vette át a község irányítását.


Eseménykronológia
December 15. Temesváron híre terjedt, hogy a hatóságok előkészületeket tettek Tőkés László református lelkész kilakoltatására. A délutáni órákban gyülekezetének hívei – kb. kétszáz ember védőgyűrűbe fogták a parókiát.
December 16. A parókia őrzőinek száma a nap folyamán tovább gyarapodott. A sötétedés beállta után a belügyi alakulatok rátámadtak a tömegre. Behatoltak a parókiára, majd a templomba. Tőkés Lászlót tettleg bántalmazták, majd feleségével együtt, külön-külön autóban, a Szilágy megyei Menyőre hurcolták. Temesvár különböző pontjain kisebb-nagyobb csoportok gyűltek össze, akik Ceauşescu-ellenes jelszavakat kiabáltak. A megyei pártbizottság épülete előtt nagy tömeg gyűlt össze.
December 17. Tovább folytatódtak a temesvári tüntetések. A tüntetők a kora délutáni órákban a megyei tanács épülete elé vonultak. A Szekuritáté (titkosszolgálat) és a hadsereg karhatalmi alakulatai körülvették a tüntetőket. A sötétedés előtt belelőttek a tömegbe. Véres összecsapások után a tömeget szétverték. A Szekuritáté egységei a temesvári kórházakból a lövést kapott halottakat ismeretlen helyre szállították. Ceauşescu a temesvári események miatt Bukarestben válságstábot hívott össze. Személyes megbízottjaként Emil Bobu államminiszter látogatást tett Temesváron, hogy „rendet tegyen”.
December 18. Ceauşescu hivatalos látogatásra Iránba utazott. A kora reggeli órákban Temesváron a titkosszolgálat, a hadsereg és a rendőrség emberei eltüntették az előző napi összecsapás romjait. Délután azonban az opera előtti téren újra tüntettek. A tüntetők égő gyertyákkal az előző nap halálos áldozataira emlékeztek. A Szekuritáté és a hadsereg kivezényelt egységei belelőttek a tömegbe.
December 19. A nap folyamán Temesváron ismét tüntettek. A városban rögtönítélő bíróságokat alakítottak. A hadsereg alakulatait azonban kivonták a városból. A visszavont egységekkel teljesen körülzárták Temesvárt. Románia-szerte hírek terjednek el a temesvári megmozdulásokról.
December 20. Szükségállapotot rendeltek el Temes megye egész területén államelnöki rendelettel. Riadókészültségbe helyezték a hadsereget, a belügyi szerveket és a hazafias gárdát. Gyülekezési tilalmat és este 11-től kijárási tilalmat rendeltek el. Este Temesváron százezres tömeg tüntetett. A Szekuritáté-egységek belelőttek a tömegbe, a menekülők ellen hajtóvadászatot indítottak.
December 21. Temesváron általános sztrájk kezdődött. A munkások elfoglaltak több gyárat és üzemet. A Szekuritáté-alakulatok parancsnokai egységeiket több helyről visszavonták. A város nagy része a felkelők ellenőrzése alá került.
Ceauşescu a délelőtti órákra Bukarestben nagy tömeggyűlést hívatott össze, ahol a temesvári lázadókat akarta elítélni. A nagygyűlés résztvevői azonban Ceauşescu-ellenes jelszavakat kezdtek el kiabálni, s éltették a temesváriakat. A diktátor megtartotta ugyan a beszédét, de menekülni kényszerült a térről. A karhatalmi alakulatok belelőttek a tüntető tömegbe. Szabályos csata kezdődött a Palota téren, amely hamarosan egész Bukarestre kiterjedt.
December 22. Bukarestben a Ceauşescu-hű fegyveres erők a hajnali órákban eltisztították az előző napi összecsapások nyomait. Reggel azonban a bukaresti gyárak dolgozói sztrájkba léptek, s nagy tüntetés kezdődött. A tüntetők Bukarest belvárosába vonultak, s követelték Ceauşescu leváltását. Ceauşescu a reggeli órákban, elnöki rendelettel az egész országban rendkívüli állapotot vezetett be. A román hadsereg tisztikarának egy része szembefordult Ceauşescuval, aki délben helikopteren menekült el a Román Kommunista Párt központi bizottságának székhelyéről. Pár óra múlva azonban a diktátor a felkelők fogságába került, délutántól pedig feleségével egy târgoviştei katonai egységben tartották fogva őket.
A tüntető tömeg fél háromkor elfoglalta a televízió épületét, s a Szabad Román Televízió megkezdte rendkívüli adását, amelyet hamarosan átvett a Magyar Televízió, majd a világ több tévétársasága. A forradalom irányító központjává a stúdió vált. A tömeg elfoglalta a Szekuritáté üresen maradt központját, majd Ceauşescu rezidenciáját. A román hadsereg több alakulata átállt a forradalom oldalára. Súlyos, harcok kezdődtek. Vitatott, hogy a diktátor távozása után kialakult hatalmi űrben a rendszerváltás ellen küzdő (akkori szóhasználattal élve) „terroristák” a Szekuritáté Ceauşescuhoz hű elit, kommandós egységei voltak, vagy ha nem azok, akkor kik? Nem világos az sem, milyen szerepet játszhattak az eseményekben a külföldi titkosszolgálatok.
A küzdelem főként a Román Televízió épületéért és más stratégiai fontosságú pontokért folyt. Éjfél előtt Ion Iliescu, a későbbi államelnök a televízióban beszédet mondott. Többek között bejelentette, hogy megalakult a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, eltörlik az egypártrendszert, tavasszal demokratikus választásokat tartanak, tiszteletben tartják a nemzetiségek jogait.
December 23–25. Országszerte folytatódtak a harcok.
December 25. Az esti órákban a Szabad Román Televízió közölte, hogy rendkívüli bírósági eljárás keretében halálra ítélték és kivégezték Nicolae Ceauşescut és feleségét.
December 26. A kora délutáni órákban a Szabad Román Televízióban bemutatták a Ceauşescu házaspár kivégzéséről készített filmet. Ennek hatására a harcok hevessége alábbhagyott. Petre Roman vezetésével megalakult az új román kormány.
December 27–28. A harcok fokozatosan elcsendesednek.
December 30. Bukarestben ezen a napon már nem volt lövöldözés. A rendszerváltás halálos áldozatainak száma: 1104. Megkezdődött a Ceauşescu-rendszer idején hozott rendeletek visszavonásának folyamata.

 

Ér hangja