A székelyhídi oktatásban 2007 előtt az alternativitás – szabványosított formában – nem volt jelen, csak mint a hagyományos órai keretet színesebbé tevő lehetőség. A step by step 2007-es indulása éppen ezért nem volt zökkenőmentes, és azóta is némiképp megosztja mind a szakmai, mind a civil társadalmat. Az ellenérzések sok esetben talán a kellő információk hiányából erednek – alábbi riportunk éppen ezen szeretne segíteni.Közhely, hogy az internet, a digitális technika korában egyre több angol kifejezéssel találkozunk a mindennapokban. A step by step (lépésről lépésre) szókapcsolat ugyan nem a számítástechnika területéről származik, hanem egy oktatási forma, a név azonban – mondhatni – így is polgárjogot nyert a székelyhídi közéletben az elmúlt 6 év során. Sokak számára ebben az összefüggésben ismerős a kifejezés, bár én személy szerint ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek a Step by Step eredetileg a New Kids on the Block (kb. „Új kölykök a háztömbön”) nevű amerikai szintipop együttes 1991-es híres slágerét juttatja eszünkbe. Az amerikai eredet azonban valóban közös elem: mint oktatási formát is tengeren túli fejlődés- és nevelés-lélektani szakemberek dolgozták ki. Romániában közel két évtizeddel ezelőtt, 1994-ben jelent meg.
A szerző nem titkolja, hogy a különböző reformpedagógiai irányzatok lelkes híve, a tisztánlátás érdekében azonban igyekezett – lehetőségeihez mérten – minél több érintettet megkérdezni, hogy ki-ki eldönthesse: szimpatikus-e számára ez az oktatási forma.

 

Gyermekközpontúbb tanítási forma
Valóban, oktatási formával, alternatívával állunk szemben, és nem módszerrel, ahogy sokan tévesen nevezik – mondja Erdei Ferenc tanító, aki nem stepes, hanem hagyományos jellegű osztályban tanít, ennek ellenére behatóan ismeri a különböző alternatív formákat. – Olyan oktatásszervezési alternatíva, amely számos hagyományos és újabb módszert olvaszt magába, és mozaikszerűen építkezve ezekből valami egészen újszerű és alaposan átgondolt formát hoz létre. Romániában a rendszerváltás után igazából 4 alternatív forma jelent meg, a Waldorf, a Montessori, a drámapedagógia és a step by step. Ezek közül Bihar megyében mind a négyet ki is próbálták különböző településeken, magyar tagozaton azonban tudtommal csak a két utóbbit. A step by step nálunk a megyében Nagyváradon, Margittán, Érmihályfalván és Székelyhídon működik. Amikor nálunk is beindult, megmondom őszintén, én nagyon elleneztem. Leginkább azért – és ezt mai napig fenntartom – mert szociális jellegű diszkriminációra ad lehetőséget. A step by step ugye nem ingyenes, aki ide íratja a gyerekét, annak a kezdeti nagyobb befektetés mellett (speciális bútorok, eszközök stb. beszerzése) havonta kb. 40 lej működési költséget is fizetnie kell. Igaz ugyan, hogy ebben benne vannak a fogyóanyagok (a steposztályokban nagyon sok feladatlapot használnak, ezért minden osztályban van egy fénymásoló), a munkafüzetek, a gyermekfolyóiratok, a bábszínház belépők ára is, gyakorlatilag minden (kivéve az év végi kirándulások és az étkezés költségei). Ez az összeg azonban nagyon sok család számára így is jelentős megterhelést jelent, egy szociálisan hátrányos helyzetű család gyerekét így eleve kizárjuk ebből a rendszerből. Nem beszélve arról, hogy a szociális diszkrimináció egyfajta etnikai diszkriminációt is jelent a roma lakosság kárára. Ettől eltekintve azonban viszonylag hamar beláttam, hogy mint oktatási forma a gyerek számára nagyon előnyös. Egy épületen belül dolgozunk a kollégákkal (ez néha persze gondot jelent az eltérő időbeosztás miatt), így napi rendszerességgel nyomon követem a stepes osztályok munkastílusát is. Ez a forma sokkal gyermekközpontúbb, lényege, hogy mindenkit a maga egyéni ritmusában fejleszt, nem egységes sablont kényszerít rá az egész osztályra. Én úgy látom, a stepes gyerekek érettebbek, önállóbbak, ami a tudás megszerzését illeti, és nemcsak azt tanulják meg, hogyan szerezhető meg egy adott információ, hanem – ami talán még ennél is fontosabb – hogyan használhatják azt fel a maguk számára. Kimondott előnyének látom azt is, hogy nem egy, hanem két pedagógus foglalkozik a csoporttal: ez egyrészt nagyfokú együttműködést, csapatmunkát követel meg a két kolléga részéről, másrészt lehetőséget ad a gyerek számára, hogy egy másik tanítónő munkastílusát is megismerje. A sok egyéni tevékenység mellett mindig lehetőség van a kooperatív foglalkozásokra is, ezért is mondhatjuk, hogy a step by step remekül fejleszti a csapatszellemet és jobban megteremti a versenyhelyzetet, mint a frontális tevékenységek által dominált hagyományos forma. A tanító a step by stepben a tanulási folyamat közvetett segítője, nem az információ egyedüli forrása. A stepes osztályok is ugyanazt a tantervet követik, mint a hagyományos: a gyerek nem más kap, hanem másként kapja ugyanazt. Ennek jelentőségét talán igazából akkor fogjuk látni, mikor ezek a gyerekek eljutnak majd a XII. osztályig, hiszen az érettségi követelményrendszer is egyre inkább a használható tudás megteremtését állítja előtérbe. Amikor mindezt beláttam, elnézést is kértem a lányoktól, hogy kezdetben ilyen elutasító voltam. Mondom, egyetlen fenntartásom van a step by steppel kapcsolatban, az, hogy nem elérhető bárki számára.
Sokan azt hiszik, a step úgy működik, mint valami napközi, vagyis hogy a foglalkozások tulajdonképpen véget érnek délelőtt, délután már csak „gyermekmegőrzés” folyik. Ez nagy tévedés, itt délután is komoly foglalkozások zajlanak, egyrészt a délelőtti tevékenységek begyakorlása, másrészt a „külsős” pedagógusok által tartott órák (testnevelés, vallás, illetve harmadik osztálytól az angol).

 

step2

 

Másik nagy tévhit, hogy könnyű a stepes tanító néniknek, hiszen ketten vannak ugyanannyi gyerekre. Én pedig azt látom, hogy stepben tanítani egyáltalán nem kiváltság: többet kell dolgozni, állandóan kreatívnak kell lenni, itt nem lehet rutinból dolgozni. A két pedagógusnak idomulnia kell egymáshoz, és rá vannak kényszerítve, hogy állandóan új megoldásokat keressenek, új kihívások elé nézzenek. A gyerekek szeretnek kérdezni. A maiak még inkább, a stepesek még ennél is jobban, és a pedagógusnak fel kell találnia magát minden helyzetben. Az osztályokban van DVD-lejátszó és tévé a már említett fénymásoló mellett, talán még szerencsésebb lenne, ha volnának számítógépek és internet is, ez tovább ösztönözné az egyéni munkát.
Mindent összefoglalva: én nem olyan másodlagos különbségekben látom a step by step legfontosabb jellegét, hogy nincs ellenőrző (mivelhogy a pedagógusok szöveges értékelést juttatnak el a szülőhöz). Szerintem sokkal lényegesebb az, hogy önállóbb és jó kooperatív készségekkel rendelkező diákokat nevel ki. A Waldorfról és a Montessoriról, de akár a drámapedagógiáról is bebizonyosodott, hogy tömegoktatásra nem alkalmas. A step by step viszont rendkívül változatos módszereket épít egybe, és életképes alternatívának tűnik – zárja mondandóját Erdei Ferenc.

 

A step by step székelyhídi úttörői
Az első step by stepes generáció két tanítónőjét, Kovács Juditot és Erdei Noémit arra kértük, elevenítsék fel, milyen is volt belevágni ebbe a számukra akkor merőben új oktatási formába.
Kovács Judit: 2007-ben felkérést kaptunk mi, az akkori negyedikes tanítók, hogy volna-e kedvünk elvállalni ezt a típusú oktatást. Akkor két tanító bácsival voltam egy évfolyamon, és ők nem nagyon akartak társulni, azt mondták, kicsit nőies ez a forma, hiszen itt a foglalkozásokon túl ebédeltetjük, öltöztetjük is a gyerekeket, dadáskodásnak, óvodás dolognak látták a step by stepet. Noémival viszont belevágtunk úgy, hogy mindkettőnknek több mint húsz év szakmai tapasztalata volt a hagyományos rendszerben. Elmentünk Krasznára egy tapasztalatcserére, később Nagyváradon minden nyáron szerveztek nekünk egy továbbképzőt, amit kötelezően el kellett végeznünk ahhoz, hogy taníthassunk stepes osztályban. Eleinte nagyon nehéznek tűnt az egész. De szerencsére az igazgatók mellénk álltak, s az első, 2007 elején tartott szülőértekezleten a szülők hozzáállása is konstruktív volt, pedig az első évben nagyon nagy anyagi terhet jelentett a családoknak a speciális bútorzat beszerzése (a step by stepben nem iskolapadok vannak, a foglalkozások egy része asztalok körül zajlik, továbbá vannak játék- és könyvespolcok stb.).
Erdei Noémi: Ugyanakkor az első években meg kellett küzdenünk sok ellenlábassal is. A step mellett van olyan oktatási forma is, ahol nem kell – vagy kevesebbet kell – fizetni, s még egy ingyen ebéd is jár ehhez. Így persze könnyű sok gyereket oda csábítani. Másrészt tapasztalom azt is, hogy sok kolléga, akik korábban semmilyen modern módszert nem ültettek gyakorlatba, ma már használnak a stepből ellesett vagy arra emlékeztető elemeket, mint pl. a csoportban való munka, a körben elhelyezett asztalok vagy a szőnyeg – ezek azonban nem egységes rendszerben jelennek meg, csak innen-onnan összeválogatva. A felszínes szemlélő számára így konkurenciát jelentenek a számunkra, holott a step by step nem merül ki ezekben a látványos formai újításokban. Stepes osztályban tanítani jóval fárasztóbb, én azonban nagyon szeretem, mert sokkal nagyobb szabadságot ad abban az értelemben, hogy hogyan tanítom meg az adott tanulási egységet.
Ugyanezt mondja Czirják Erika is, aki egy évvel később, 2008-ban vágott bele a step by stepbe. „Ez az oktatási forma sok módszernek a szintézisére épít – mondja. – A művészeti, kézügyességi foglalkozások kicsit Waldorf-szerűek, a reggeli minileckék inkább a hagyományos frontális módszerre emlékeztetnek, a 100., 200. stb. napokon bemutatott tematikus dolgozatok, illetve azok elkészítése révén az Erdei-iskolához is hasonlít a step (pl. a gyereknek minél több anyagot kell összegyűjtenie egy növény- vagy állatfajjal kapcsolatban és azt bemutatni). Nekem is nagyon újszerű volt ez az egész kezdetben. Emlékszem, mielőtt belevágtam volna, ha csak egy kis időm engedte, beültem Jutkáékhoz tanulni. Egyre jobban megtetszett ez a rendszer, mert itt mi sokkal inkább partnerei vagyunk a kisdiáknak, nincs osztályozás, nincs büntetés, csak jutalmazás. Sokan azzal vádolnak bennünket, hogy mi itt egész nap csak játszunk meg sétálunk, holott kemény munka folyik, és attól, hogy nem büntetünk, még megvan az osztályszabályzatunk, amit mindenkinek be kell tartania, és ha ez sérül, akkor meg kell beszélnünk, hogyan kerülhetjük el az ilyen helyzeteket a jövőben. A stepes gyerekek sokkal önállóbbak, felszabadultabbak, kreatívabbak, és amit külön kiemelnék, hogy sokkal több lehetőségünk van az értő-értelmező olvasás fejlesztésére, hiszen nagyon sok feladatlappal dolgozunk. Eddig mindenki meg volt elégedve ezzel a formával, aki ide járatta a gyerekét, ha volt is néhány olyan eset, hogy kivették tőlünk, az kizárólag anyagi okok miatt történt. Nem igaz az sem, hogy a stepes gyerekeknek nagy törés az, amikor az ötödik osztály elején visszaállnak a hagyományos keretbe. Amennyire hallottam, ott is ugyanúgy megállják a helyüket.

 

step3

 

Egy átlagos nap programja
Bozsoky Sára tanító nénit arra kértük, ismertesse röviden az osztály egy átlagos napjának a programját. Reggel mindig megbeszéléssel indítanak, néhányan elmesélik, mi történt velük az előző napon, s ezt adott esetben meg is vitatják a többiek. Ezután kitöltik a naptárat, megbeszélik az időjárást, vagy megemlékeznek arról, ha éppen valamilyen jeles nap van. Mint mindennel, ezzel kapcsolatban is mindenki elmondhatja a maga véleményét. Ezután következik a nap üzenetének a felírása (ottjártunkkor ez így hangzott: „Jó reggelt, szóalkotók!”). A nap üzenete nagyon fontos, mert az összes aznapi feladat valamilyen módon kapcsolódik ehhez a jelmondathoz. Ezután következik a táblán lévő feladatok megoldása, majd pedig a feladatlapok megbeszélése. Ha aznap van román foglalkozás, az mindig frontális rendszerben történik (tekintettel a nyelvi nehézségekre), majd félórás uzsonnaszünet következik. Fél 11-tól kezdődnek a 30 perces centrumfoglalkozások. Minden nap négy centrum működik párhuzamosan, ezek egy-egy asztal köré szerveződnek. Mindenki minden centrumot elvégez (átüléssel), csak más-más sorrendben. A hét során a következő centrumok fordulnak elő: olvasás, írás, tudomány, matematika, építészet, művészet, egészségnevelés, meseország. A centrumok után következik az ebédszünet, majd a délutáni foglalkozások, a külsős pedagógusok óráival, illetve a délelőtt tanultak begyakorlásával.

 

Nincs szembenállás a kétféle oktatás között
Bokor Erzsébet hagyományos osztályban tanít, a III. B-ben. Annakidején neki is felajánlották, hogy van-e kedve step by stepben tanítani, ő azonban ragaszkodott a saját stílusához, és nem bánta meg a döntését. Elismeri a step by step előnyeit (pl. hogy két oktató tanít egy helyett, és hogy a délutáni foglalkozás sokat segít az ismeretek elmélyítésében), ez a rendszer azonban, úgy látja, túlságosan nagy alkalmazkodási képességet követel meg a pedagógustól. Ugyanakkor nem látja indokoltnak a hagyományos és alternatív formák merev szembeállítását, hisz – mint kifejtette – ma már a hagyományos osztályokban is számtalan alternatív módszert alkalmaznak a pedagógusok. A román oktatási reform révén az utóbbi néhány évben nagyon megszaporodtak a különböző szakmai továbbképzők, amelyek révén számos új módszert ismerhettek meg azok is, akik még a régi rendszerben végezték a tanítóképzőt. Sőt, teszi hozzá Bokor tanító néni, a hagyományos keretek között akkor és olyan alternatív módszert alkalmaz a pedagógus, amikor és amilyet szükségesnek lát, míg pl. a step by stepben minden alternativitás szabványosítva van, tehát bizonyos értelemben merevebb.

 

Reformpedagógia, de akkor következetesen
Boros István, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója szerint az iskola nagyon örül annak, hogy alternatívákat tudunk nyújtani, hogy a szülőnek legyen meg a választási lehetősége a különböző eljárások között. Jó lenne, ha a hagyományos és a reformpedagógiai eljárások között lenne átjárhatóság is, viszont azt tudni kell, hogy ha egyszer elköteleztük magunkat egy adott alternatíva mellett, akkor azt elveivel, saját szellemiségével együtt kell megvalósítani, mert a célját úgy éri el, úgy hiteles. Ha a reformpedagógiai eljárások célja a személyiségfejlesztés, akkor az tényleg abba az irányba haladjon, teljes mértékben ezt valósítsa meg. Természetesen nehéz egy tradicionális rendszerben tevékenykedő pedagógusnak az, hogy átvegyen egy új pedagógiai elvet. A step by step célja a személyiségfejlesztés, ami egyet kell hogy jelentsen azzal, hogy kiiktatjuk az oktatásból mindazokat az eljárásokat, amelyek a személyiséget rombolják (pl. büntetés, megalázás). A jövőben jobban oda kell figyelnünk arra, hogy ezek a reformpedagógiai elvek maradéktalanul be legyenek tartva.

 

Az új módszert tartja jobbnak a szülő
Cheregi Margit két gyermek édesanyja. Barbi, a nagyobbik, aki most tizenegyedikes, még hagyományos osztályba járt, hiszen akkor nem volt más. Nándika most elsős a step by step osztályban, az anyuka így tehát mindkét oktatási formát megtapasztalhatta. Mindenképp a stepeterálja, mert – mint mondja – itt szakember gyakorolja be a gyerekekkel a leckét kora délután, így otthon már nincs házi feladat. Gyerek, szülő egyaránt stresszmentesebb így. Ugyanakkor nagy előny az is – teszi hozzá –, hogy a gyerek délután négy óráig felügyelet alatt van, s ez mindenképp könnyebbség azoknak a szülőknek, akik dolgoznak. Akiknek a gyereke nem stepbe jár, azoknak egy része néha szokott ellenérzéseket megfogalmazni a step by steppel kapcsolatban, de ezek többnyire ismeretek hiányából fakadó, elhamarkodott ítéletek. Ha annak idején lett volna választási lehetősége, a nagyobbik gyereket is step by stepbe járatta volna annakidején.

 

A diákok pozitív véleménye
A VI. C osztály diákjainak jelentős része az első székelyhídi step by step generáció tagjaiból áll. Munkácsi István és Mikó Dávid szeretettel gondol viszsza arra a négy évre. István humorosan meg is jegyzi: „Mi olyan rosszak voltunk, hogy két tanító néni kellett foglalkozzon velünk. Azóta csak romlott a helyzet, már több mint tíz tanárt adtak mellénk itt a gimnáziumban.” Zahari Dávid az első három osztályt a nagyváradi Dimitrie Cantemir Általános Iskola step osztályában járta, ő is szívesen járt az alternatív osztályba. Kovács Krisztián ezzel szemben Érolasziban hagyományos formában tanult elemiben. A most hatodikos fiú szerint volt step by stepes osztálytársai az első néhány héten talán nehezen álltak át az új rendszerbe az ötödik osztály elején, azóta azonban semmi különbség nincs az osztály két része között. Serbán Anikótól pedig megtudtuk, hogy még most, hatodikban is tartják a kapcsolatot egykori tanítónőikkel, legutóbb például nőnapkor lepték meg Jutka nénit és Noémi nénit egy-egy csokor virággal.

 

Step by step a szakember szemszögéből
Bacsó Erika iskolapszichológus szerint nincsenek mindenki számára egyaránt megfelelő oktatási formák. A diákok nagyobb része ugyan igényli a kooperatív módszereket, de nem mindenki, vannak olyanok, akik számára eredményesebb egy hagyományosabb szemléletmódú oktatási forma. A step by step szabadabbá nevel, javítja az önállóságot és a kommunikációs készséget, viszont fárasztóbb, és nem ad lehetőséget arra, hogy a gyerek maga válassza meg, hogy a délutánra esedékes teendőit a délután melyik részében végzi el. Mindenképpen előny a két oktató, mert ha az egyik pedagógus stílusa a gyermek számára ellenséges, a rendszer még mindig fel tud mutatni egy alternatívát. Konfliktushelyzetekhez vezethet az például, ha a család autoriter stílusú, a gyermek viszont a step by step osztályban elsajátítja az önálló döntés meghozatalának készségét. Ugyanakkor – a már említett – szociális diszkrimináció miatt az anyagilag általában „jobban eleresztett” stepes gyerekek nem kerülnek egy csoportba hátrányos anyagi helyzetű társaikkal, akik viszont gyakran fogékonyabbak szociális értelemben. A modern, elanyagiasodó, a pénzszerzéssel egyre több időt töltő társadalomnak amúgy is nagy veszélye az érzelmi kiüresedés és az ebből fakadó szeretethiány, jó lenne tehát, ha a gyermek intellektuális és kommunikációs készségeinek fejlesztése mellett hagynánk időt az érzelmi-szociális tartalmak megélésére, megtapasztalására családon belül is.

 

step4

 

Igencsak hosszúra nyúlt terjedelmünk ellenére a körkép még korántsem teljes. Az oktatás egyébként is kimeríthetetlen kútfője a tartalmas dialógusoknak – és sajnos gyakran az értelmetlen, a merev álláspontokhoz ragaszkodó vitáknak is. Egy gyorsan változó társadalom viszonyai közepette, egy jól-rosszul értelmezett és alkalmazott oktatási reformfolyamat kellős közepén a step by step mint alternatív oktatási forma is tág teret biztosít arra, hogy a jövő társadalmáról együtt gondolkodjunk. Mert az „új kölykök” (New Kids) már itt cseperednek fel a szemünk előtt. Lépésről lépésre haladva mi is folyamatosan újra kell gondoljuk önmagunkat.

 

Hevesi Zoltán