– Nemrég böngésztem Facebook-oldalatokat. Nyári turnén hétvégente három koncert. Lehet ezt bírni?
– Lehet, igen. Én úgy tudom, hogy még ebben az idényben 52 koncertünk lesz. Hála a Jóistennek, úgyhogy örüljünk neki, mert a mai világban minden zenekar nagyon örülhet, hogy ha ilyen sok koncertje van.

– Tudtok-e még valami újat? Egyáltalán van-e még szükség újra a Beatricében?
– Hát én nem tudom, hogy kell-e új. Gyártunk időnként új dalokat is, de én úgy gondolom, hogy a régieket nagyon fontos eljátszani. Mi már egy régi, bevált, öreg zenekar vagyunk, a szórakoztatásról szól a koncert, s ebben nagyon fontos, hogy a régi dalaink elhangozzanak, sőt olyan dalok is lesznek ebben a mai koncertben is, amelyeket én írtam más zenekaroknak.

– Néhány éve már voltatok itt Székelyhídon. Valamilyen emlék maradt meg erről a koncertről?
– Hogyne! Amikor bemondták, hogy Székelyhíd, azt mondtam – dehát most voltunk ott. Az volt az érzésem, hogy most voltunk egy éve.

– Erdélybe, Felvidékre kisebbséghez jártok-e még?
– Mi kisebbséghez nem járunk, mi csak a magyarokhoz járunk. Igen, a Felvidékre is nagyon sokat. Hála Istennek idén megint megyünk Tusványosra, aztán még Erdélyben Székelyföldön is fogunk játszani, de én mindig azt szoktam mondani, hogy Erdély az tulajdonképpen nem csak Székelyföld. Ti is Erdélyben vagytok.

– Ma este mit várjon a székelyhídi közönség a Beatricétől?
– A legsikeresebb dalainkat fogjuk együtt elénekelni. Egy nagy bolondozás lesz. Sőt elárulok egy titkot, még egy kicsi X-faktoros vetélkedőt is szeretnénk csinálni a mai gyerekeknek. Jöjjenek fel a színpadra, és hülyéskedjünk egy jót.