^ Vissza Fel
Kanapé kategória bejegyzései:

A legjobb út az egyenes út

Kanapé  2018. március 30. péntek 
 Megnézték: 635

A székelyhídi Czapp Árpád szőlőtermesztő szaktudása közismert az érmelléki borkedvelők körében

Napjainkban is sokan őrzik és viszik tovább a borászat ősi hagyományát Székelyhídon és környékén. Talán a legtöbbünknek, ha a székelyhídi borkultúra és borászat témája felmerül, azonnal Czapp Árpád neve ötlik az eszünkbe. A vele készült beszélgetés során többet tudtam meg a szőlőtermesztés mikéntjéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

– Családi hagyomány-e a borászattal való foglalkozás az önök családjában?
– Az anyai ágról számított nagyszüleim, dédszüleim jelentős szőlőbirtok tulajdonosai voltak. A kommunista rendszer előtt, anyai nagyapám szülei 3000 tőke szőlővel rendelkeztek a Cservölgyben, amit a kommunista rendszerben elvettek, és ez a terület jóval később, csak a rendszerváltás után kerül vissza a család birtokába. Addigra azonban igen csak tönkrement, a tövek kiöregedtek, így szinte teljesen elölről kellett kezdeni mindent.

„Én a lélek embere vagyok”

Kanapé  2018. március 3. szombat 
 Megnézték: 357

Beszélgetés Bene Ilonával, a polgármesteri hivatal frissen nyugalmazott mérnökével

– Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?
– Margittán születtem, ott végeztem az általános iskoláim, majd később innen Nagyváradra vitt tovább az utam. Nem voltam amolyan tipikus kislány, nem igazán szerettem babázni és más lányosabb játékot játszani. Miután megtanultam írni és olvasni, az olvasás töltötte ki szinte minden időmet. Sokszor még éjszaka a paplan alatt is olvastam titokban a villanylámpával. Mikor iskolába kerültem, nagyon szerettem tanulni, az volt a vágyam, hogy minél több tudásra tegyek szert. Versenyként fogtam fel az iskolai éveket.

Visszatekintés – három kötettel bővült Wilhelm Sándor életműve

Kanapé    2018. január 22. hétfő 
 Megnézték: 402

Dr. Wilhelm Sándor, a Margittán született nyugalmazott biológia szakos tanár és kutató neve mindannyiunk számára ismerős, hisz több generáció nőtt ki az iskolapadból a kezei alól, és halbiológiai tárgyú könyveivel mindannyian találkozhattunk már. Bár elviekben a békés nyugdíjas éveit élvezi egy hosszú és gazdag tanári életpálya befejezéseként, de talán most aktívabb, mint valaha. Végre a teljes idejét a tudományos kutatómunkának szentelheti, így hát beszélgetésünkben kicsit visszatekintettünk a 2017-es év szakmai sikereire.

Székelyhíd, mint a misztikus hely

Kanapé  2018. január 19. péntek 
 Megnézték: 387

Fekete Ibolya filmrendező vászonra vitte érmelléki felmenői történetét

Fekete Ibolya magyar–orosz szakos nyelv- és irodalomtanár, aki először a könyvkiadásban dolgozott szabadúszó szerkesztőként, majd írt néhány filmforgatókönyvet és 1989 óta dokumentum-, 1995 óta játékfilmeket rendez.

– Beszélgessünk egy kicsit a kezdetekről: Ön a 70-es évek derekán kezdte pályafutását. Napjainkban is keveset lehet hallani hogy a filmrendezői szférában nők dolgoznának. Abban az időben, mikor még dübörgött a kommunizmus, biztosan nehezebb volt megállnia a helyét. Ez így van, vagy csak én gondolom így?
– Furcsa dolog volt ez Magyarországon, sokkal több női rendező volt, mint az általában lenni szokott az ilyen kisebb országok szakmáiban. Komoly hagyománya volt. Sokan voltak már akkor is. Mészáros Márta, Gyarmati Lívia, Elek Judit, Ember Judit, biztos tudnék még mondani egyet-kettőt. Nem ez volt a probléma. Valahogy volt valami bajtársiasság, valami kollegialitás a szakmában. Kicsit mindig szekírozták az embert, elsőre mindig „persze egy nő”, meg mikor az első filmjét forgatja az ember és a stáb nézi, hogy „na mire megy ezzel a dologgal”. De ha az ember megállt a lábán, nem bántották ezért.

„Édesanyámnak köszönök mindent”

Kanapé  2017. november 22. szerda 
 Megnézték: 312

Beszélgetés Pallagi Ildikó nyugalmazott zongoratanárnővel

– Mikor kezdett el a zene iránt érdeklődni?

– Kicsi voltam még, négyéves, amikor zongorázni kezdtem. A nővérem, aki tizenkét és fél évvel idősebb volt nálam, akkor már hegedült. Valahogy úgy voltam vele, hogy én sem akarok tőle lemaradni, bennem volt a versenyszellem. Akkoriban nagy kultúrélet volt itt Székelyhídon: hetente volt színház, zongora- és hegedűtanár is kijárt ide, valamint balettoktatást is tartottak. Balettozni is elkezdtem, de sajnos az hamar abbamaradt, mert a tanárnő nem sokáig járt ki a városba. Tulajdonképpen édesanyámnak köszönhetünk mindent, ha ő nem lett volna, semmi sem lett volna egyikünkből sem. Az ő következetes szigora alapozta meg mindkettőnk pályáját.

A család mindenek előtt

Kanapé  2017. október 29. vasárnap 
 Megnézték: 994

Wilhelm Júlia-Mária tanárnő: a nevelés legfontosabb alapelve a következetesség

Wilhelm Júlia-Mária legendás történelem szakos tanárnő, aki évekig tanárom és osztályfőnököm volt, akivel először jártam külföldön, akitől nagyon sokat tanultam, úgy a történelemről, mint emberségből. Most volt kisdiákként mentem el hozzá, hogy elbeszélgessek vele, iskoláról, családról, életről.

Táncba mentett megmaradás

Kanapé  ,   2017. október 28. szombat 
 Megnézték: 197

Gyakran jár hozzánk Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetője

Hosszú évek óta járja a Partiumot, oktatja a szépet, a jót. Néptáncosként értéket hoz tájainkra, de ugyanakkor kincset kutatni jön a kéz- és lábmozdulatokban, az évszázadok formálta pörgésben, amelyben megannyi öröm és bánat rejtezik. A Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjével, Hercz Vilmossal egy székelyhídi tánctábor kapcsán váltottuk a szót.

Elégedett a halak szerelmese

Kanapé  2017. október 5. csütörtök 
 Megnézték: 220

Beszélgetés dr. Wilhelm Sándor nyugalmazott biológia szakos tanárral, haltani kutatóval

Dr. Wilhelm Sándor, sokunk Wilhelm tanár ura, akinek az óráin mindig síri csendben és nagy figyelemmel ültünk, akitől nagyon sokat lehetett tanulni, aki megszerettette velem a biológiát. Bár bevallom, annak idején kicsit féltem tőle, de ez már jó pár éve volt és most volt kisdiákként, újságíróként ülök vele szemben és hallgatom, amint felidézi tanári, kutatói, családi emlékeit.