Az érolaszi Kécz Attila agrármérnök szerint a baracktermesztésnek biztos piaca van

Székelyhídat elhagyva, még mielőtt beérnénk Érolasziba, a macskaköves út melletti domboldalon található Kécz Attila birtoka. Sok munkával, kitartással irigylésre méltó gyümölcsöst telepített szülőfaluja peremén.

Nagy fakapu állja utamat, vendéglátóm síruhában, bakancsban, jól bebugyolálva érkezik elém. Pedig a sok esős nap után, végre kellemesen süt a nap. Mint később kiderül, nem rizikózhat, hogy megfázzon, sok a munka, eljött a metszés ideje. Csak néhány fotó erejéig szabadítja ki magát a vastag fejfedőből.

Sokat vártam erre a találkozásra, az egymással és az időjósokkal való egyeztetés után végre sikerült. A sok esőnek alig van némi nyoma a fasorok között, itt-ott még ragad a talaj, de jól lehet már bóklászni a fakoronák alatt. Az esővel nincs is semmi baj, minél több annál jobb, a nedvesség így lejut az alsóbb gyökerekig, viszont a korai viszonylagos melegnek még lehet hátulütője – sorolja Kécz Attila miközben a birtok másik fertályán álló házhoz igyekszünk. Saját készítésű almalevet szürcsölgetünk, miközben újsütetű ismeretségünk tiszteletköreit rójuk.
A harminchét éves fiatalember Érolasziban született, de jelenleg kétlakinak mondható, hisz hol szatmári otthonukban, hol pedig a gyümölcsösben lakik családjával. Falusi gyerek lévén, nem állt tőle távol a mezőgazdálkodás, így számára természetes módon agrármérnöknek tanult. Kolozsvári egyetemi évei alatt ismerkedett meg behatóbban a gyümölcstermesztéssel. Közben az agrárdiploma mellé a kataszteri mérnök képesítést is megszerezte. Néhány évet földmérőként dolgozott, manapság viszont már a maga ura. Feleségével, Enikővel az egyetemen ismerkedett meg, ő is szakmabéli, mérnökasszony. A feleség révén kerültek Szatmárnémetibe, ott építettek házat, jól érzik magukat. Nagyváradot túlzsúfoltnak, zajosnak tartja Attila, szerinte Szatmár meghittebb hangulatú város. Időközben a család is gyarapodott, Tímea lányuk tízéves, Ágota nyolcesztendős. Legújabb jövevény a kislegény, Áron, ő immár három hónapot betöltött. A feleségével közösen vezetik a farmot, végzik a kétkezi és az adminisztrációs munkát. Most egy ideig kettőjük helyett dolgozik a ház ura, mivel párja Áronka nevelésével van elfoglalva.

Vonatozás közben is lehet művelődni
Gyakran ingáznia kell Szatmár és a birtok között, de ennek előnyei is vannak. Többnyire vonattal jön-megy, így legalább jut ideje utazás közben az olvasásra. Másként ezt nem tehetné meg – hangzik az optimista magyarázat.
Már egyetemi évei alatt kacérkodott gyümölcsfák oltásával, így miután 2003-ban papírt is kapott tudásáról, már csak ismereteinek „finomítására” volt szükség. Némi piackutatást is végeztek mielőtt belevágtak a gyümölcsös létrehozásába. Úgy vélték, amivel a legtöbb vesződés van, ami a legkényesebb időjárásra, kártevőkre és egyben a legeladhatóbb is, azzal kevesen mernek foglalkozni. Eddig nem is volt gondjuk az értékesítéssel, a váradi nagybani piacon adtak túl portékájukon. Ezért esett a választásuk az őszibarackra és a kajszira. A dombos terület is viszonylag megfelelő volt, hisz a völgyek, fagyérzékenységük okán nem kedveznek e két fajtának. Sikerült egymás mellett lévő földparcellákat megvásárolniuk, így egy összefüggő négyhektáros területre tettek szert. 2006-ban kezdődött a nagy munka, a telepítés. Három év múltán megmutatkoztak az első termések, hét-nyolcéves koruktól válnak teljesen termővé az elültetett csemeték. Életkoruk 20–25 évben saccolható meg. Persze ez nem aranyszabály. Attila mutatja is, hol foghíjas az ültetvény, a betegségek ellen nem könnyű védekezni. A legmegátalkodottabb közülük a monília nevű gombás betegség, amely nemcsak virágzáskor támad, de a leveleket is megfertőzi, még a gyümölcsben is kárt tesz. Sokáig nem értette, miért nem tud ellenük hatékonyan fellépni. Nyugati technológiát alkalmazva, a lemetszett ágakat beledarálta a talajba, ahogyan a fejlett országokban szokás. A lemetszett, beteg ágak a talajba magukkal vitték a fertőzéseket, ahol a gombák nyugodtan szaporodtak. Nyugati államokban annyi vegyszert kiszórnak a gyümölcsösökben, hogy simán alkalmazható ez a módszer, de a Kécz család igyekszik a minimális mennyiségű permetezést végezni. Azóta metszés után rakásba hordják a levágott részeket, majd elégetik.

Duzzadtak a rügyek, sietni kell a metszéssel
Terepszemlét tartunk. Az ágakon már megduzzadtak a rügyek, kezdeni kell a metszést. Félelemmel teszik, hisz egy nem várt fagy elviheti a termést. A területet másfél hektár kajszival ültették be, kéthektárnyi az őszibarackos terület, míg a fennmaradó részen cseresznye, szőlő, alma található.
Bár használnak vegyszereket, intenzív termelésnek mégsem nevezhető, amit végeznek. Példaként említi a gazda, hogy míg esetükben tíz tonna a maximálisan elérhető hektáronkénti terméshozam, addig a nyugati országokban az agyontápozott gyümölcsösökben akár negyven tonna termésátlag is elérhető.

A korai tavaszban már dúzzadnak a rügyek

Az egyik szegletben nyárfacsemeték várnak kiültetésre, van egy jókora lápos parcellájuk, azt szándékoznak beültetni vele. Innen már csak egy lépés, hogy megtudjam, a gyümölcsös mellett szabadföldi gabonatermesztéssel is foglalkoznak, bő nyolcvan hektáron, aminek egy részét bérlik. A gabonatermesztés azért jó dolog, mert minden évben hoz némi jövedelmet, ha más nem, de legalább a területalapú támogatás megmarad. Viszont a gyümölcsös nagy befektetést igényel, és hosszú évekbe telik, míg hasznot hoz.

Már indulóban vagyok, amikor csak kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam, mennyi vesződésem van a kajszikkal. Nincs is jobb a kajszilekvárnál, állítja a feleségem, de évek óta nem sikerül hosszú távon „meghonosítanom” ezt az ízletes gyümölcsöt termő fafajtát. Pedig a kertem is dombos. A csemetéket honnan vásárolta? – hangzik el a diagnózis megállapítására szolgáló kérdés. Hát nagyváradi szupermarketekből, válaszolom gyanútlanul. Ez a baj, hisz a vidékünkön tájidegen, betegségekre fogékony, többnyire olasz eredetű oltványokról van szó. Nem beszélve, hogy tárolásuk sem megfelelő, mire a kertekbe kerülnek, jobbára kiszáradnak, így csekély a megragadási esélyük. Vannak fiatal oltványaim, jövőre kiültethetőek lesznek, majd abból adok én önnek – ígéri meg búcsúzóul Kécz Attila. Szaván fogom, hátha a feleségem is békén hagy, ha kajszilekvár kerül a palacsintába.

Mintegy négy hektáron terem a gyümölcs